KÖNNYŰ ZENÉSZ
Balanyi Szilárd

A balatonfüredi Balanyi Szilárd "kétlaki" zenész: egyrészt 1994 óta az egyik legeredetibb magyar zenekar, a Quimby billentyűse, másrészt 2002-es első önálló lemeze óta egyre népszerűbb szólóelőadó, aki finom, dallamos és intelligens popzenéjével üde hangot képvisel a magyar könnyűzenében. Nemrégiben jelent meg második albuma, a 12 dalt tartalmazó Súlytalanság, ennek kapcsán csíptük el egy könnyed interjúra

- Az új lemezed mennyiben más, mint a 2002-ben megjelent Szilárd - Halmazállapot?

- A legfontosabb különbség, hogy az új albumba hallhatóan több életerő és energia, illetve lendület szorult. Ez köszönhető az időközben gyarapodott tapasztalatnak, a lemez írásakor mindent átitató életigenlésnek és a csillagok megfelelő állásának is.

- Kikkel dolgoztál együtt a lemez készítésekor?

- Elsősorban azon zenésztársak közül verbuváltam a zenekaromat, akik már az első lemeznél is közreműködtek. Őket nagyon szeretem és tisztelem, ami véleményem szerint elengedhetetlen az eredményes közös munkához. Név szerint: Giret Gábor, Farkas Zoltán, Jamie Winchester és Pély Barnabás. Rajtuk kívül még az élet mellém sodorta Romhányi Áront, Kutzora Edinát és Schmidt Barbarát, akik szintén közreműködnek az új albumon.

- Schmidt Barbarát a(z) első Megasztárból ismerheti a közönség. Ezen kívül besegítettél Oláh Ibolya bemutatkozó lemezén. Milyen velük dolgozni? Te mit gondolsz magáról a versenyről: valóban így kell/lehet megoldani a tehetség-utánpótlást?

- Az utóbbi kérdéssel kezdeném. Nehéz ügy. Az ötletet jónak tartom, sok tehetség megmutatja így magát, viszont a kivitelezés szerintem túlságosan elrugaszkodik a valóságtól. Ennek azok látják kárát, akik nem tudnak a saját lábukra állni a verseny, illetve az azt követő sajtóhadjárat megszelídülése után sem. De felfoghatjuk ezt egy természetes szelekciónak is, és már el is jutottunk az első kérdéshez. Akikkel együtt dolgoztam közülük, azok tehetségesek és ebből adódóan jól működött a zenei párbeszéd. Csak türelem és közös, kreatív gondolkodás kérdése az egész.

- Mi ihlet a dalok megírására, és a hogyan néz ki a „fejedtől a hangfelvételig” tartó út?

- Mindig az épp aktuális probléma vagy esetleges pozitív élmény adja az ihletet. Aztán, hogy ez mennyi idő múltán nyeri el végleges formáját, a jó ég tudja! A Szépségek és hazugságok c. dal például egy brutálisan őszinte és fejbevágó beszélgetés után fogalmazódott meg bennem és került azonnal papírra, gyakorlatilag fél óra leforgása alatt. Volt viszont olyan dalszöveg is, ami több hónapon át várt arra, hogy befejezzem. Szegény!

- Hogyan tudod összeegyeztetni a quimby-s "alternatív" oldaladat a populáris éneddel? Hat ez a két éned egymásra vagy teljesen szét tudod választani?

- Amit felfedezhetsz belőlem a Quimby zenéjében, ugyanazt hallod kibontogatva a saját lemezeimen. Ebből adódóan nincs szükségem egyeztetésre, mindössze kompromisszum készségre, ami egyébként a zenekar többi tagjának is létkérdés, hiszen másképp nem is működhetne egy hattagú, ráadásul 10 éves zenekar. Hatások persze vannak oda-vissza de ez csak érdekesebbé és változatosabbá teszi a dolgot. Olyan ez, mint egy család. Nézeteltérések mindig akadnak, de azokat meg is lehet oldani. Legalábbis egy kultúrált ember erre törekszik, nem? Szóval nincs nehéz dolgom ezen a téren. Ráadásul jó emberekkel vagyok körülvéve mindkét produkcióban, és ez sokat segít. Ami fontos, hogy én egy cseppet sem változtattam meg a zenei ízlésemet.