|
"Tulajdonképpen mindenben válogatós vagyok." - Balanyi Szilárd
Balanyi Szilárd, XIII. kerületi lakos, a Quimby zenekar billentyűse a kerületről, a zenéről, a sznobizmusról és a brassóiról is beszél. Te hol nőttél fel? Balatonfüreden, és a mai napig imádok ott lenni, csak ritkán jutok le. Mondjuk, így nyaranta lent vagyok elég sokat, amennyire az időm engedi, de év közben alig-alig. Amikor Budapestre kerültél egyből az Újlipótvárosban költöztél? Nem-nem. Először a XIV. kerületben, a Vezér úton laktam, az Őrs vezér terén is túl, aztán a Váci úton, ami borzalmasan forgalmas volt, nem mintha a Váci útnak az egésze nem lenne borzasztóan forgalmas. Aztán Budán voltam két hónapot, átköltöztem a Kresz Géza utcába, néhány hónapja pedig a Lehel úton lakom. Az sem a leghalkabb.Nem. Konkrétan hangos, de a lakás nagyobb, mint a Kresz Géza utcai garzon. Idővel szeretnék egy házat, bár sajnos mostanság biztos nem fogok ebbe beruházni. A Kresz Géza utcai garzont hogyan találtad? Egyáltalán miért költöztél az Újlipótvárosba? Édesanyám valami általános iskolai osztálytársának a rokona lakott benne, ők megtudták, hogy mi éppen lakást keresünk, ezt pont el akarták adni, szóltak, hogy "hahó nekem itt van a kis lakásom". Megtetszett, és meg is vettük. Szétdöntöttük, szétbombáztuk az egészet, tök szépen megcsináltuk. Imádtam, szerettem, de egyszerűen szólva kinőttem. Kicsi volt, mindössze harminckét négyzetméter. Oda befértek a hangszereid?Igen, és volt egy kis házi stúdióm is, amit vittem magammal a Lehel útra is. Az tulajdonképpen arra alkalmas, hogy én ott demózgassak, és megcsináljam amolyan "félstúdiókész" állapotra az ötleteimet, a zenéimet. Mi vonzott ide, erre a környékre?Igazából nem tudom, mert Budapestnek azért van még sok szép része, de a tizenharmadik kerület valahogy más. A Kresz Géza utcához pedig minden nagyon közel volt. A tizenhárom mindenhez közel van, és ez most úgy hangzik, mint valami PR szöveg, pedig nem az. Szóval ez a város központja tulajdonképpen, de mégsem zsúfolt, és van az Újlipótvárosban valami kertvárosi életérzés. Már amennyi lehet itt a betontömbök között. Hány évet laktál a Kresz Géza utcában? Ötöt. És ez idő alatt te is amolyan klasszikus újlipótvárosi polgárrá váltál, aki ugyanabba a boltba jár, ugyanabba a kávézóba, satöbbi, satöbbi, satöbbi? Igen, persze, és ezért is jó, hogy a mostani lakás nincs öt percre sem a régitől, szóval nem is járok más boltokba, a törzshelyek maradnak. A török étterem a körúton például mindig nagy kedvenc volt itt a Visegrádi és a Szent István körút sarkán. És van egy kávézó a Pozsonyi úton is, ahova sűrűn benézek, illetve több jó borszaküzlet is akad a környéken. A borokban pedig nagyon válogatós vagyok. Meg háklis és rendszerető. Tulajdonképpen mindenben válogatós vagyok. Azaz sznob?Ha ezt a szót tudjuk pozitívan értelmezni, mert szerintem lehet, akkor igen, és vállalom. De nem is igazán nevezném magamat sznobnak. Én nyitottnak tartom magam, de megvannak a saját magam által szabott elképzelések, és ezek olyan dolgok, amik szerintem kéne, hogy fedjék a valóságot. Például, ha ez sznobság, akkor kövezzetek meg, de mondjuk, ha beülök egy kávézóba, akkor szolgáljanak úgy ki, ahogyan azt egy pincértől elvárjuk. Nagyon idegesítő tud lenni, ha a pincér pofátlan, vagy csak úgy odalöki eléd a kávét. Amire egyből ugrom, és már kétszer is előfordult velem, az az, ha brassóit rendelek, megkérdezik, hogy milyen körettel kérem. De hát az egy kész kaja, ott össze kell keverni a húst a sültkrumplival, kész-passz. Az ilyenekre ugrom. De gondolom, itt a környéken veled ilyen nem történt. Nem, szerencsére soha, itt nagyon közvetlenek a pincérek, és többnyire értenek is a munkájukhoz. Van még az az étterem a Pozsonyi út és a Radnóti Miklós utca sarkán is, ahol szinte sosem lehet leülni, mert mindig tele van. Oda is sokat jártam, járok a mai napig. Mi van most a szólókarriereddel?Szeptemberben megjelenik egy remixalbum, melyen az elmúlt évek ismertebb dalai lesznek némileg újraértelmezve, egy csokorba kötve. Az új lemez pedig már íródik, de csak jövőre jelenik majd meg, az lesz a harmadik sorlemez. Tavasszal szeretném kihozni. Tulajdonképpen a dalok már kilencven százalékosak zeneileg, a szövegek pedig mostanság születnek meg. Te írod őket?Eddig én írtam, de most van egy segítőm, Szűts Ritának hívják, és kipróbáljuk, hogy milyen együtt szöveget írni. Nagyon jó, amikor ott ül még egy ember, van három sorod, azt meghallgatja, bemond egy negyediket, és attól a pillanattól máris másképpen viselkednek azok a betűk, szavak. Ketten, összedugva a fejünket nézegetjük, hogy mi a jobb, a színesebb, szóval nagyon jó így együtt dolgozni, jóval könnyebb. Zeneileg megmarad ez a kellemes popzenei vonal?Nézd, én nem tudok kibújni a bőrömből. De azért úgy gondolom, hogy az első két lemez között is vannak különbségek, bár tényleg kellemes popzenének kategorizálható. A harmadikon is vannak új irányok, például rengeteg "egy szál zongorás" szám lesz rajta, szóval elrugaszkodtam az eddigi átlagtól. És nem azért, mert így akartam tudatosan, hanem egyszerűen így jött. Eddig csak egy-két ilyen dalom volt, most pedig lehet, hogy öt is lesz a lemezen. De ettől egysíkúvá is válhat.Nem, ha ügyesen játszod azt az egy dallamocskát. A többi számban pedig elég komoly hangszerarzenál vonul fel. A Quimbyből közreműködik majd valaki?Igen, a Gerdesits Feri, ő dobol végig. A Mikuli Ferivel pedig van egy közös dalunk, ott majd ő játszik basszusgitáron, de más nem. Akkor kik lesznek a vendégzenészek?Jamie Winchesterrel jó néhány éve együtt dolgozunk, de Pély Barnabás is játszik majd pár dalban. Az én lemezeimen amúgy mindig elég sok vendégművész van, mert szeretem azt, ha azok a zenészek szerepelnek a rajta, akiket én amúgy is hallgatok. Te amúgy képzett zenész vagy?Zenei általánosba jártam, és felvételiztem a Zeneművészeti Főiskola dzsessz tanszakára, de nem vettek fel. De az előkészítőn jártam ifj. Rátonyi Róberthez. Ilyen értelemben végülis képzett vagyok, az alapokkal tisztában vagyok. A kották közt nem akadok el.
Név: Balanyi Szilárd |