Bulvár REVÜ
2003 december

Alig egy hónapja került a virtuális boltok polcaira második kislemeze, az ex-Quimby-s billentyűs, Balanyi Szilárd szürkeállománya máris hemzseg a jövő évben kivitelezendő újabb zenei ötletektől. Zenésztársával és barátjával, Pély Barnabással január elején beszélgetős rádióműsorral jelentkeznek.

- Hat évesen már hegedültél. Erős volt a családi ösztönzés?
- Édesapám gyerekkorában egy tanyán nőtt fel, már hat éves korában lakodalmakon zenélt a testvéreivel együtt. A mai napig el tudja játszani az összes létező magyar nótát. Hozzá képest az, hogy hat évesen hegedűt fogtam a kezembe, nem nagy dolog. Gyakorlás közben apám jelenlétével ösztökélt arra, hogy egyetlen nap se feledkezzem meg a hangszeremről. Utáltam az egészet, ha gyakorlásról volt szó. Kamaszkoromban úgy lázadtam, hogy szögre akasztottam a hegedűt, és abbahagytam a gyakorlást. Egy idő után viszont hiányzott a zenélés, így elkezdtem klimpírozgatni a család pianínóján.

- A Zeneművészetire harmadik próbálkozásra sem vettek fel, és első szólólemezedre sem ugrottak rá a nagy kiadók...
- "Most nem ez a menő!" - tájékoztattak a multik, amikor megmutattam nekik a Szilárd Halmazállapot vázlat anyagát. Persze a lemez nélkülük is megjelent, és amikor látták, hogy sikeres, jöttek a gratulációk és a névjegyek osztogatása. Röhögtem rajtuk. Valamilyen szinten mégis megértem a kiadók tulajdonosait: nem mernek kockáztatni, csak a tutira mennek.

- Pély Barnabással hogyan ismerkedtél meg?
- Nyolc évvel ezelőtt találkoztunk először egy születésnapi koncerten. Akkor már a Quimby tagjaként számítottam valamit a hazai underground zenei életben. Az est résztvevőinek elő kellett adniuk egy-egy dalt a színpadon. Barna gitározott, én pedig helyet foglaltam a billentyűk mögött. Csak azt felejtettem el, hogy akkor már alkoholos befolyásoltság alatt álltam és csak kapaszkodni tudtam a zongorába. Barna ezt nem nagyon akarta tudomásul venni. Ennek ellenére már akkor tudtam, hogy én ezzel a sráccal együtt akarok zenélni.

- Pedig rossz volt az intród...
- Azt mondta, a tehetségem "nem jött át" és hogy még tanuljak egy pár évig. ( Ha-ha ) Tavasszal összefutottunk egy party-n, felidéztük a közös bulikat. Az egész nyarat együtt töltöttük és közben megírtuk a második lemezemet. Annyira összeforrtunk, hogy januártól indul egy közös rádióműsorunk is, amely "Vak vezet világtalant" címmel jelentkezik az egyik kereskedelmi adón vasárnap esténként.

- Marad időd a lányokra?
- Persze. Arra mindig. Ám, eddig egy komoly kapcsolatom volt. Két éve már, hogy vége, de a mai napig ő a legfontosabb nő az életemben. Egyszer csak észrevettem, hogy már nem foglalkozom vele annyit, mint amennyit illett volna. Viszont csak azért, hogy legyen, nem vagyok hajlandó barátnőt tartani. Egyébként is nehezen engedem közel magamhoz az embereket. Néha, amikor fáradtan és egyedül ücsörgök otthon, filozofálni kezdek, amitől általában rossz kedvem lesz, ezért inkább lefekszem aludni.

- Milyen gondolataid támadnak ilyenkor?
- Arra eszmélek, hogy valójában egyedül vagyok. Hiába vesznek körbe barátok, hiába áll biztos támaszként mögöttem a családom, egyedül kell megküzdenem a problémáimmal.
Bánky Bea

KERETES:
Tavaly ősszel jelent meg a Szilárd-Halmazállapot, amelynek zenei producere Jamie Winchester volt, és amelyen az egykori Quimby tagjai is közreműködtek. Idén november 21-én pedig a Tükörkép című kislemez látott napvilágot, amelyen Pély Barnabás mellett Jamie Winchester játékát is élvezhetik.