Saját utakon

Exkluzív interjú Balanyi Szilárddal

A Quimby tavaly, február utolsó napján lépett fel utoljára, a zenekar meghatározatlan ideig szünetelteti a működését. Az énekes-gitáros, Kiss Tibor ugyanis elfáradt, elege lett a zeneiparból, visszatért eredeti hivatásához, a képzőművészethez. Közben a billentyűs, Balanyi Szilárd már elkezdte megvalósítani a nagy álmát. Szólóalbuma, a Halmazállapot 2002 őszén jelent meg. Azóta ő áll a reflektorfényben.

- A búcsúkoncerten azt mondtátok, hogy a Quimby nem oszlott fel, csak egy ideig szünetel. Később azonban a sajtó tényként közölte a feloszlást.
- Mindenki azt hitte, hogy a búcsúkoncertet nem gondoltuk komolyan. Azt hitték, hogy pár hét múlva újra koncertezünk majd, ám nem így történt. Miután a környezetünk tudatosította, hogy tényleg nem vicceltünk, elkezdtek aggódni, és ekkor kaptak szárnyra a feloszlásról szóló hírek. Egyébként hamarosan összeáll a zenekar, de még nem tudni, milyen felállásban.
- Azt hallottam, hogy az ujjáalakulás már a nyáron aktuális. Ez igaz?
- Én inkább őszt mondanék. Többet nem tudok, még azt sem, hogy tag maradok-e.
- Te is úgy érzed, hogy a célegyenesben hagytátok abba? Hiszen sok-sok év után végre kinőttetek a rétegzenekar-kategóriából, megsokszorozódott a lemezeladás, és egyre több kereskedelmi rádió tűzött a műsorára Quimby-dalokat. Innen már a jóval nagyobb sikerek felé vezetett volna az út.
- A válaszom rövid és velős: igen.
- De ezen a ponton már megengedhetetlen a pihenő!
- A zenekar motorja, Kiss Tibor elfáradt. Lelkileg, fizikailag egyaránt. És vannak helyzetek, amikor tudomásul kell venni a természet parancsát.
- A zenészek általában azt nyilatkozzák, hogy mindenki egyenrangú az együttesen belül, nincs főnök. Viszont ez nem mindig fedi a valóságot, vannak fontos és kevésbé fontos tagok. A Quimby billentyűse melyik csoportba tartozott?
- A Quimbyben nem volt irányító ember. Szerintem hiányzott, jó lett volna, ha valaki felügyeli az egészet, a kezében tartja a produkciót. De ha jobban belegondolok, nem is lehetett minket irányítani, hat erős egyéniség alkotta az együttest. A zenénkbe az évek során sok elektronika került, ami nagyrészt nekem köszönhető. Az utolsó albumon már a zenei rendező is én voltam.
- Mikor jött az ötlet, hogy szólólemezt kéne kiadni?
- Kétezerben döntöttem el, hogy belevágok. Már előtte is voltak terveim, de nem éreztem elég késztetést.
- Egy zenekritikus azt mondta, hogy egyesítetted a Quimby által megismert igényes zenei stílust a rádióbarát jelzővel. Mindezt azért, hogy a zenéd még több emberhez eljusson. Jól látja?
- Ez nem volt tudatos. Nem szándékosan csináltam rádióbarátabb dalokat. A zenekarban is ugyanezt a vonalat képviseltem, csak ott a háttérbe szorultam, mert hat ember alkotta a produkciót. A szólólemezemen pedig kizárólag a saját elképzeléseim érvényesültek, kiteljesedett az, amit képviseltem a Quimbyben. A zenét jobban keretek közé szorítottuk, és énekcentrikusabb lett.
- A Quimby zenéje viszont szövegközpontúbb volt.
-Mert Tibor és Livius nagyon ügyes szövegírók. Én meg küzdöttem rendesen. Az elmúlt időszakban sokat fejlődtem ezen a téren is, a készülő második lemezemen hallható lesz a különbség.
- Tehát ezek úgynevezett „rádióbarátabb” dalok. A nagy kereskedelmi rádiók viszont mégsem játszották, vagy ha igen, akkor kizárólag a remix-változataikat.
- Nehéz bekerülni. Hiába populárisabb a zeném, a pophoz képest túlságosan átgondolt, bonyolult az átlagos rádióhallgatónak. Az alternatív közönségrétegnek viszont túl populáris. Valahol a kettő között lebeg.
- A remixek kimondottan azért készültek, hogy a dalaid beférjenek a rádiók ízlésvilágába?
- Az Odafenn Liquid Mix-e konkrétan azért született meg, hogy a nagy kereskedelmi rádiók is játsszák. Bementem az egyikbe, ahol azt mondták, hogy tetszik nekik az eredeti változat is, de nem illik bele a profiljukba. Később a zenei nagyfőnök meghallgatta a félkész remixet, és szó szerint megmondta, hogy milyen legyen a végeredmény.
- Ezáltal nem érzed úgy, hogy beleavatkoznak a munkádba? Vagy kell a kompromisszum?
- Nézd, a nagylemezt olyanra csináltam, amilyenre akartam, nem szólt bele senki. Az egy másik dolog, hogy készülnek különböző változatok a dalokhoz, amelyek már a rádiók igényeit szolgálják. Ezzel nem a saját elképzeléseimet adom fel, hanem hozzáteszek valami újat. Megmutatom, hogy ilyet is tudok.
- A nemrég megjelent második kislemezdalodhoz, a Tükörkép címűhöz is készült remix.
- Pély Barnabás és Romhányi Áron munkáját dicséri. Gyakran összejárunk, és megkértek, hadd nyúljanak hozzá az egyik dalomhoz. A Tükörképre esett a választás. Nekem is volt konkrét elképzelésem, egyeztettünk, és elkészült a felvétel United mix-e. Barnabás egyébként rengeteget segít az új anyagomon is.
- Hol tartotok?
- A hangszereléssel már végeztünk, most írom a hetedik dal szövegét. Tavasszal kihozunk egy maxit, a rajta szereplő dalhoz videoklipet forgatunk. A közönségnek ízelítőt adunk az albumból, ősszel pedig egy másik dalt jelentetünk meg, de már a lemezzel együtt.
- Mondtad, hogy az elmúlt hónapokban sokat fejlődtél. Ebből kifolyólag mire számítsunk?
- Letisztultabb hangzásra, átgondoltabb szövegekre. Most már tudom, mit akarok. Korábban sokat töprengtem azon, hogy mit vár tőlem a közönség. Nem tudtam lazán kezelni a dolgokat, túlságosan görcsös voltam, és ez érződik az első lemezemen. Szeretem, nincs vele semmi baj, csak ma már másképp szólna.
- Pély Barnabás nevét már megemlítetted. Rajta kívül kikkel dolgozol, maradtak a régi kollégák?
- Kicsit szűkült a kör, az elsőn tizenöt ember játszik, most kevesebb. Megtaláltam azokat a zenészeket, akikkel tervezhetek. Mert hosszú távra tervezek, tudom jól, az én zeném nem olyan befektetés, amely egy hónapon belül megtérül. Folyamatosan találja meg a közönségét.

Karcsai József
Fotó: Szitányi György