Beszélgetés Balanyi Szilárddal...

...a Quimby billentyűsével Szilárd Halmazállapot nevű önálló lemezéről, na meg közönségről, lehetőségekről és optimizmusról.

Zé: - Kezdetnek akkor talán mondj egy pár szót a demó történetéről! Mikor vetted a fejedbe, hogy a Quimby mellett önálló produkcióba is belevágj?
Szilárd: - A megvalósítás tavaly tavasszal indult el, de az ötlet már korábbi: jó néhány éve motoszkált ez bennem csak nem voltak számok, kész ötletek. Aztán felraktam a számítógépre az első ötletemet, majd a másodikat, harmadikat,
negyediket... Így, apránként alakult ki, amit a demón hallhattál. Ami még egyelőre csak vázlat, még koránt sincs kész, de nem sok van hátra. Jelenleg ezzel többet nem tudok csinálni, a többi már stúdiómunka.
- Elég tiszteletet parancsoló a zenészi gárda, melyet magad köré gyűjtöttél. Te kerested meg őket, vagy amikor meghallották, mibe kezdesz, rögvest jöttek segíteni?
- Mivel elég sok embert, zenészt ismerek, tudtam válogatni. Úgyhogy én választottam ki azokat, akikkel szeretnék együtt dolgozni, mert jó zenészeknek tartom őket, és alkalmasnak, hogy az ötleteimet megvalósítsák. És persze hogy benne legyen az ő kezük is
, mert persze nem száz százalékig az van, amit én mondok: én ismertetem, mi az amire gondolok, ők meg elgondolkodnak rajta.
- És mégis, miben nyilvánult meg ez a munkamegosztás? Ötletek, szövegek, hangulat?
- Inkább a hangulatában működtek közre. Úgy nézett ki a dolog, hogy otthon megvoltak nekem a vázlatok: a dob, énekdallam és zongora. Lejátszottam nekik, hogy na, mi jut az eszetekbe? Azután, ha játszott rá valaki valamit, vagy azt mondtam, hogy jó, kábé
ilyesmi kellene, vagy azt, hogy éppenséggel egészen másra gondoltam. Úgyhogy így szórakoztunk órákat-napokat, míg végül kialakult mind. Semmi ördöngősség nem volt benne, időt fordítottunk rá, ennyi az egész.
- És milyen sors vár a kész anyagra?
- Ezt egyelőre nem tudom, ugyanis épp ma (szept. 25.) sikerült pontot tenni egy beszélgetés végére az Universalnál, ahol a Quimby is fut. Ami annyit jelent, hogy az Universal csak meglehetősen mostoha körülmények közt vállalná a megjelentetést, viszont n
ekem ez nem felel meg. Persze ettől nyugodtan vihetem máshová; ha kapok jobb ajánlatot, nem ragaszkodnak hozzá, hogy mindenáron náluk legyek. Úgyhogy most nyakamba veszem a várost, elkezdek házalni a kiadóknál, telefonálgatok, aztán majd meglátjuk, ki ad
ja ki. De semmiképpen sem akarom úgy megjelentetni, ahogy az nem méltó az anyaghoz. Mert persze, lehet, hogy elfogult vagyok a saját munkámmal, de szeretném megadni a módját, ahogy ezt a közönség elé tárom, és akkor már szeretném, hogy úgy legyen, ahogy
én azt kitaláltam és szeretném.
- És arra mekkora esélyt látsz, hogy maradéktalanul meg tudod valósítani az elképzeléseidet?
- Valamelyest biztosan muszáj lesz kompromisszumot kötni, de vannak dolgok, amiben biztosan nem fogok engedni.
- Például?
- Mondjuk, nem vagyok hajlandó átírni számokat. Mert ilyenre is volt már példa - nem velem, hanem régebben, a Quimbyvel. Vagy amit most a Universalnál mondtak, hogy ők ebbe nem hajlandók annyi pénzt invesztálni, úgyhogy sem reklámot, sem klipet nem fedez
nének. Ilyenbe sem mennék bele semmiképpen - hogy kint legyen ugyan, csak éppen senki nem tud róla.
- És ha sikerül leszerződni, kijön a lemez, mi jön azután?
- Elsősorban: a Quimby marad, nem válok ki belőle, ez tény. A többivel két eset lehet, magyarul vagy bejön, vagy nem. Remélem az előbbi fog megvalósulni, és népszerű lesz. Ha látom értelmét, hogy színpadra vigyem, akkor fogok koncertezni, de csak keveset
. Semmiképpen sem lesz ebből afféle hakni-dolog, inkább olyan esemény-szintűre tervezem: inkább csak pár alkalom, de az olyan színvonalú, ahogy azt szeretném.
- Ugyanazok a zenészek kísérnének, akik a demón közreműködtek?
- Valószínűleg igen, közülük kerülne ki az az idézőjelesen állandó zenekar, ami a koncerteken játszana. De ez még a távoli jövő, ráérek akkor gondolkodni ezen, ha kijött a lemez.
- Körülbelül milyen közönségnek szánod az anyagot?
- Nehéz ezt megítélni. A probléma az, hogy eddig nem túl sok ember hallotta, és akikkel beszéltem és tetszett nekik, azok túlnyomó részben lányok és nők voltak, ráadásul nem is a tizenéves korosztályból, hanem inkább huszonkettő-huszonnyolc, meg harminc
év felett. Persze ebben benne lehet az irántam érzett szimpátiájuk is... De komolyan, nem tudom, nincs erről tapasztalatom. Csak úgy sejtem.
- De nem túl nehéz elérni Magyarországon ezt a réteget? Akik már nem járnak klubokba, és a zenét csak otthon, kettes-hármas hangerővel hallgatják?
- Ehhez kell az, hogy a kiadó adjon pénzt olyan dolgokra, amikre én kapni szeretnék. Mert ezekhez az emberekhez nem fog eljutni a zeném egy diszkóban vagy klubban, csak a legritkább esetekben. Igenis kommunikálni kell; reklámokkal, videoklippel, tévében
való megjelenéssel, melyekhez elengedhetetlen a kiadó támogatása, anélkül sajnos nem megy. Épp ezért nem vagyok hajlandó olyan munkakapcsolatokra, ahol ezek a feltételek nincsenek meg.
- Mennyiben számítasz azokra az emberekre, akik a nyolcvanas évek úgymond alternatív zenéjén nevelkedtek? Szerintem a demón érezhető ilyen hatás.
- Ez azért rendkívül érdekes, mert én a nyolcvanas évek undergroundjából egy az egyben egészében kimaradtam, nem szerettem soha egy magyar zenekart sem, bevallom férfiasan. Soha nem hallgattam se az Európa Kiadót, pedig állítólag nagyon népszerűek voltak
, se mást - külföldi zenéket hallgattam, tehát hatással azok voltak rám.
- Nagyjából?
- Nem szeretnék megnevezni egyet sem, mert akkor máris jönne, hogy "aha, akkor ez olyan!" Nyilván ahogy bármilyen zenét hallgatok, megfigyelem. Aztán eldöntöm, hogy tetszik-e, vagy sem. Ha tetszik, óhatatlanul is odafigyelek arra, hogy mitől olyan, amily
en, mi hogy szól benne, és ezek hatással vannak rám. Rengeteg lemezem van otthon, és mind nyomot hagyott bennem valahol. De érdekes, hogy ezt mondod - nem tudok ezzel mit kezdeni. De az biztos, hogy a Quimbyben eltöltött jó néhány év otthagyta a nyomát a
kezem munkáján. Talán ezért.
- Várható még változás a demó dalain?
- Fog változni, de nem alapvetően. Inkább afféle finomításokat tervezek. Teszem azt, az egyik számban pergő és taps lett egymásra keverve, és ez elég furán sikerült, úgyhogy most már inkább csak a taps hallatszik - hát, ezekben lesznek változások. Renget
eg lábdobot és pergő hangmintákat már most kicseréltem benne. De alapvetően valami hasonló lesz, mert hát próbáltam a végleges elképzeléseimet rögzíteni. Ám mivel nem vagyok hangmérnök, mindezt csak úgy hozzávetőlegesen tudtam megcsinálni. A fejemben per
sze megvan, hogy én mit akarok, úgyhogy mire odakerülök a stúdióba, biztosan másképp szól majd: jobban!
- Gondolom, ha be is indul a dolog, már jó előre le van tisztázva, hogy a Quimbyvel, meg a vendégek zenekaraival nem lesznek ütközések.
- Persze, nálunk benne vannak ebben, mert hát akkor meg sem csinálhattam volna, vagy csupán úgy, hogy fogom magam, és kiszállok a zenekarból. De azért ez úgy megy, hogy minden szervezés és megbeszélés kérdése. Ha tudom, hogy például négy hónap múlva lesz
három koncertem, akkor úgy szervezzük a Quimby fellépéseit is. Meg hát játszik a Quimbyből Gerdesits Ferenc dobos is a lemezen.
- Szóval akkor már csak kiadó kell.
- Ha sikerülne most leegyeztetni egy kiadóval, úgy szeretném, hogy idén felvennénk az egészet, és mondjuk márciusban már a boltokba is kerülhetne a lemez. Most persze kicsit elkapott az ideg az Universallal folytatott beszélgetéstől, bár azt mindenképpen
hangsúlyozni szeretném, hogy ettől függetlenül velük sincs harag. Pusztán ők ebben nem látnak fantáziát, én meg látok.
- Az Internetre gondoltál már? Ha esetleg máshol is így látnák, és nem menne rövid időn belül a szerződéskötés
- Ezen még nem is gondolkodtam. Persze eszembe jutott, hogy mi van, ha senkinek nem kell, de most inkább az köti le az energiáimat, hogy igenis valakit meggyőzzek, hogy ez jó. Aztán ha nem sikerül - majd újragondolom. De én mindenképpen bizakodó vagyok.
- Sok sikert hozzá, és ha bármi fejlemény történik az ügyben, természetesen beszámolunk róla.