Balanyi Szilárd október 16-án jelentette meg első önálló lemezét Halmazállapot címmel. Szilárd neve ismerősen csenghet azon olvasóinknak, akik már hallották azt, a szót, hogy Quimby. A szólólemezzel kapcsolatban kérdeztük a Quimby billentyűsét, aki készséggel állt lapunk rendelkezésére.

- A magyar zenei életben még viszonylag kevés példa volt arra, hogy működő zenekarból billentyűs szólólemezt készítsen. Általában erre feloszláskor szokott sor kerülni. Milyen célokat tűztél magad elé, mikor belekezdtél a szólólemezed készítésébe?

Szilárd: - Ez esetben feloszlásról szó sincs! Lehet, hogy ez az általános de én nem ezért fogtam hozzá a munkához. Mindig is sokat foglalkoztam saját, úgymond privát dolgaimmal és ezt a szerepet, az elmúlt időszakban a Halmazállapot töltötte be az életemben. Nem az volt a célom, hogy egy könnyen eladható s könnyen felejthető terméket hozzak létre, - amire egyébként bőven van példa kis hazánkban - hanem kíváncsi voltam, mire vagyok képes, hol tartok most és persze mindezt szerettem volna megmutatni a nagyközönségnek is. Egyfajta tükröt tartottam magam elé és ezt a tíz dalt láttam. Élveztem nagyon, hogy azt csinálhatom, amit akarok és nem hiszem, hogy ez az album rovására ment volna. Amit még fontosnak tartok, hogy ezt a lemezt egy folyamat első fázisának tekintem, nem pedig egy hóbortos ötletnek.

- Hogy tudod összeegyeztetni a zenekart és a saját lemezeddel kapcsolatos teendőket, koncerteket, promóciót, stb...? Állítottál-e fel valamiféle rangsort a kettő között?

Sz: - Törekszem nem felállítani ezt a bizonyos rangsort. Mindig az aktualitás dönt abban, hogy mi a fontosabb. Egyébként ez egy könnyen megoldható probléma, szerintem.

- A lemezed elkészítésében rengeteg neves zenész segített. Nehéz volt összetoborozni ennyi közreműködőt? A fellépéseken kik kísérnek majd?

Sz: - Az elmúlt 10 évben sikerült oly szorosra fűzni kapcsolatomat a hazai könnyűzenei élettel, hogy ez egyáltalán nem okozott gondot. Szívesen vállalták a közreműködést és ennek én felettébb örültem, hiszen eddig nem volt alkalmam együtt dolgozni ezekkel az emberekkel. Most viszont kínálkozott erre a lehetőség. A kisérőzenekarom pedig még nem állt össze de ami késik, az tudod?!

- Az egyik reggeli műsorban szerepeltél a napokban, ahol playbackről énekeltél. A színpadi fellépéseken melyik típust preferálod?

Sz: - Nyilván, az élő fellépésekért rajongok. Azonban a hazai televíziózás sajnos nem tart ott, hogy bármikor rendelkezésre álljon a technika egy élő TV fellépéshez, aminek hiánya viszont dugába dönti az elhatározást. Így marad a playback, amit vagy bevállalsz vagy nem. Mindenki maga dönthet. Én azon a véleményen vagyok, hogy a nézőt ne fosszuk meg a választás lehetőségétől, azaz ha nem megy élőben, hallgassa meg a playback-et hátha megtetszik neki a zene, amit egyébként nem is hallhatna máshol, hiszen - tegyük fel - ő egy otthon ülős fajta.

- Mennyire vagy megelégedve te magad az eredménnyel, illetve milyenek az első pár hét visszajelzései a megjelenés óta?

Sz: - Nem lehetek tökéletesen elégedett, hiszen minden a tanulásról szól, nem? Egy pillanatképként viszont mindenképpen megállja a helyét. A visszajelzések is jók eltekintve az ilyenkor szokásos pocskondiázó e-mail-ektől de ez benne van a pakliban és ha valakinek ennyi ideje van, hát legyen!

- Úgy tudom, meglehetősen bonyolult volt megfelelő kiadót találni a lemeznek. Mi szólt a Tom Tom Records mellett, és mi a többi kiadó ellen?

Sz: - Nehéz köröket futottam ez ügyben és szereztem is tapasztalatokat bőven. A multinacionális kiadók csak és kizárólag az anyacég által pénzelt kiadványokkal törődnek. A hazai terméket nem tekintik piacképes árucikknek. Inkább csak megtűrik. Persze vannak kivételek de azok zöme - szerintem minősíthetetlen. Sajnos ez kell az embereknek, legalábbis ez a tapasztalat. Nehéz, embert próbáló iparág ez. Ha vért izzadsz, sem lehetsz biztos semmiben.
Dorozsmai Péter, mint partner állt mellém. Nem akart átformálni, tanácsot viszont rengeteget adott. Nagyon emberien áll a dolgokhoz, ami manapság meglehetősen ritka. Ilyen egyszerű.

- Milyen volt az első önálló fellépésed? Kik alkotják a hallgató kört, illetve melyik réteget kívánod megcélozni a zenéddel?

Sz: - Az első fellépésemen azt sem tudtam, hol áll a fejem. Nem tudtam arra koncentrálni, amire kellett volna. De túléltem! A Quimby közönségének bizonyos százaléka biztosan kíváncsi arra, hogy mire voltam képes a zenekarom nélkül. Ezen felül 14 és 45 év között bármit elképzelhetőnek tartok.

- Hogy történt a klipforgatás, és mikor lesz látható a videoklip?

Sz: - A klip a jövő héttől már látható a VIVA+ csatornáján. Fotomorph technikával készült, fekete-fehér képi világgal rendelkező mozgókép.

- Milyen zenéket hallgatsz, ha éppen nem a Quimbyben zenélsz, és nem a szólólemezeddel foglalkozol?

Sz: - A birtokomban lévő több száz CD közül mindig másikat hallgatok ronggyá.

- Mit üzensz a music.hu látogatóinak?

Sz: - Hallgassák meg a Halmazállapotot és tegyék a magukévá! Vagy szublimáljanak!

Kozma László