Szilárd
Csupasz és sokszínű dalok

ZENÉSZ MAGAZIN
2003 április

A Quimby együttes billentyűse, Balanyi Szilárd tavaly novemberben jelentkezett szólólemezzel. Szilárd néven és Halmazállapot címmel. Az album természetesen az anyazenekartól eltérő muzsikát tartalmaz. Bár jelenleg igazán nem azt kell kutatnunk, mik a különbségek, a Quimby ugyanis február végétől ideiglenes beszüntette működését.

- Miért búcsúztatok el a közönségtől a Gödörben?
- Nehéz körülmények között készült mindezidáig utolsó albumunk, a tavaly májusban megjelent Káosz amigos - mondja Szilárd. - Énekesünk, Kiss Tibor egészségi állapota miatt csúsztunk a leadásával, ugyanezért koncerteket is nehezen tudtunk elvállalni. Más belső és külső körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy kimondjuk: bizonytalan időre leállunk. Még nem tudom, hogy mikor leszünk képesek folytatni. Annyi azonban bizonyos, hogy ebben az évben nem lépünk színpadra.
- A te pályád nem szenved akkora törést, hiszen itt a szólólemez. Mikor kezdted készíteni?
- Már hat-hét éve gondolkodom azon, hogy jó lenne saját anyagot csinálni. Olyat, ami teljesen az én ízlésem szerint készül, azaz más nem szól bele. Nem mintha nem éreztem volna jól magam a zenekarral, de úgy éreztem, ebbe előbb-utóbb bele kell vágnom. Az első ötletemet úgy három évvel ezelőtt, egy Quimby koncert után hazatérve rögzítettem. Később ebből lett a Képregény című dal. Két év alatt elkészült a demóm, elindultam házalni.
- A Quimby kiadóját nem érdekelte?
- Ott az volt az ötlet, hogy "kultlemezként" adnák ki. Ez alatt azt értették, hogy nem költenének rá. Gyorsan, olcsó stúdióban kellett volna felvenni, s reklám nélkül, pár száz példányban jelentették volna meg. Ebből éppúgy nem kértem, mint más, hasonló kiadói ötletekből. Mert volt olyan cég, ahol meg akarták szabni, kivel készítsem el a lemezt, vagy a szereptévesztő alkalmazott azt próbálta megmagyarázni, hová kellene még egy kis gitár... Végül Jamie Winchester vitt el a Tom-Tomhoz. Dorozsmai Péter felajánlotta, hogy két dalt grátisz elkészíthetek a stúdióban, s azután majd megmondja, érdekli-e az anyag. 2002 januárjában vettem fel a Csoda? és az Álomvilág című számokat. Ettől kezdve sínen volt az ügy.
- Azt mondtad, olyan lemezt akarsz készíteni, amibe senki nem szól bele. Csakhogy producerrel dolgoztál, ráadásul Jamie úgy ismert, mint aki nemigen enged az elveiből a stúdióban.
- Én legalább olyan makacs vagyok, mint ő. Szükségem volt rá, mert kellett valaki, aki kívülről hallja azt a zenét, amiben én már évek óta éltem. Ki tudtunk jönni egymással, leginkább azért, mert Jamie javaslataival túlnyomórészt egyetértettem, nekem is tetsző dolgokat tett a dalokhoz. Ha pedig nem, akkor természetesen vitáztunk. A Csendélet című számhoz én gitárszólót képzeltem - ő pedig nem. Három hónapon át győzködtük egymást. Ebben a kérdésben végül a producer győzött, kivettem a szólót.
- Milyen a zenéd? Egy interjúban azt mondtad, populárisabb, mint a Quimbyé. Nekem azért nem tűnik olyan nagyon populárisnak.
- Az tény, hogy miután az Odafenn klipjét sokat játszotta a zenetévé, a legtöbb kereskedelmi rádió ugyancsak műsorára tűzte a dalt. A Quimbyvel ez sosem fordult elő... A pophoz képest valóban nem populáris a zeném, az alternatívhoz képest viszont igen. Valahol a kettő között mozog. Ám ha nem innen közelítünk, azt mondhatom, hogy igyekeztem a dalok lehető legcsupaszabb verzióit a lehető legsokszínűbben megszólaltatni. Nem állnak sok harmóniából a dalok, talán négy a legtöbb, illetve az is előfordul, hogy egyetlen körül mozog a nóta. Nemigen hagytam esetleges dolgokat a lemezen, illetve ha valami mégis ilyenre sikeredett, akkor ahhoz igazítottam a számot. A sok közreműködőből adódóan természetesen még a stúdióban is alakítani kellett a zenén, de nem bántam, mert szeretem az aprólékos munkát.
- Mi alapján hívtad meg a zenészeket?
- Az utóbbi években rengeteg muzsikust ismertem meg, s többük játékába beleszerettem. Ezért is volt nagyon jó szólólemezt készíteni, mert így egy-két dalban együtt játszhattam velük. Csak basszusgitárosból négy szerepel az albumon.
- Többek között a Quimby tagsága is segített, egyesek az alkotómunkába is belefolytak.
- Gerdesits Ferenc és Mikuli Ferenc néhány nótánál társszerző volt, Varga Livius pedig egy szöveget írt nekem. Kiss Tibor két dalban is gitározik. Már a kezdetekkor mondta, hogy nagyon megharagszik, ha nem szerepelhet a lemezen...?
- Ezek szerint zenésztársaid támogattak. De mit szól a Quimby közönsége a lemezhez?
- Többen nem értették, miért kellett előrelépnem. Valamint sokan várták, hogy ugyanolyan zenét fogok játszani, mint a zenekarban, pedig ennek nem lenne túl sok értelme. A Quimby markáns jelenség volt a könnyűzenei életben, kialakult viselkedési formával, amibe például az is beletartozott, hogy nem vállaltunk tévékben play-back megjelenést. Én vállalok, mert fontosnak tartom, hogy sokakhoz eljussanak a dalaim. Nyilván ez is szülhet ellenérzést. De mindent összevéve azért pozitív a fogadtatás.
- A zenekarban annak idején meghatározó szerző voltál?
- Önálló dalom sosem készült, Tibivel és Gerdesits Ferivel közösen írtuk a nótákat. A saját számaimnál már az ötletek születésekor tudtam, hogy majd a szólólemezre kerülnek. Igaz, Tibi mondta néhányra, hogy csináljuk meg a Quimbynek, de nem volt miért, hiszen én már megcsináltam.
- A szövegírás új feladat volt számodra?
- Annyira, hogy rengeteget izzadtam vele. Tele volt a lakás papírokkal, mindegyiken egy-egy sor szerepelt. Úgy kezdtem a munkának, hogy hangulatokat írogattam fel. Sejtem, hogy a szövegeim egyetlen József Attila kötetbe sem férnének bele, biztosan kritizálhatóak, de legalább a sajátjaim. Felmerült bennem, hogy másokhoz fordulok, ám mivel mégis csak a szólólemezemről volt szó, inkább magam vállaltam a feladatot. Próbáltam kerülni a közhelyeket, gondolom, több-kevesebb sikerrel, ezt majd eldöntik a hozzáértők. A következő albumra biztosan fejlődni fogok ezen a téren is.
- Szintén újdonság, hogy te magad énekelsz. Ez azt is magával hozza, hogy neked kell majd eladnod a bulikat.
- Iskoláimban énekkaros voltam, előbb szoprán, majd tenor. Egy időben tanárhoz is jártam, de amikor Budapestre költöztem, abbahagytam. A Quimbyben csak vokáloztam, s ez ugye más feladat. A stúdióban kicsit visszariadtam, amikor az éneklésre került a sor. Előbb meg kellett barátkoznom a hangommal, pontosabban meg kellett találnom, csak ezután következhetett a felvétel. A koncertektől nem tartok annyira, mert ha biztonságban érzem magam, ha jó mögöttem a zenekar, akkor tudok a közönséggel is foglalkozni. A Quimby koncerthangmérnöke javasolta, hogy üljek le, de megpróbálom mégis csak elvinni a bulikat a hátamon, mindössze néhány szám erejéig ülök a zongora mögé.
- Mikor kezdesz koncertezni?
- Tavaly januárban már volt egy fellépésem a zenekarommal, amikor elkészült az anyag. A közönség annak ellenére jól fogadta, hogy még egy hangot sem ismerhetett belőle. Természetesen nem tomboltak, csak álltak és figyeltek, de a végén azért tapsoltak is. Nyáron indul a koncertezés, a www.balanyiszilard.hu oldalon idejében fent lesz, hogy mikor és hol játszunk. A zenekarom összeállt, sőt, rögtön kettő is van belőle, szűkebb és bővebb felállású. Az őszre tervezett lemezbemutató koncerten Gerdesits Ferenc (dob), Varga László (basszusgitár), Szántó Gábor (gitár), Jamie Winchester (gitár) és Cséry Zoltán (zongora), azaz a kisebb együttes mellett Pély Barnabás (gitár), Varga Livius (ütőhangszerek), Nemes Zoltán (zongora), Fekete-Kovács Kornél (trombita) és Kutzora Edina (vokál) lesz velem a színpadon.
- A lemezen (az élő dob mellett) meghatározóak a dobprogramok. Bulin is hallhatóak lesznek?
- Nem, mert Feri allergiás rá, nem szereti az ilyesmit. Ez a zene szerencsére nem igényli mindenképpen a gépeket, ráadásul az album melankolikus hangzása helyett a koncertekre erőteljesebb, keményebb megszólalást tervezek, ezért van szükségem három gitárosra.
- Az imént már említetted, hogy készülsz a következő lemezre. A Quimby esetleges visszatérésétől függetlenül?
- Mindenképpen folytatni szeretném a szólópályámat, a Halmazállapot csak a kezdet. Már írogatom az új dalokat, készülnek a vázlatok. Ősszel stúdióznék, az album 2004 tavaszán vagy őszén jelenne meg. Persze egyelőre még az első lemezzel foglalkozom. A második klip a Csendélet egy újrakevert változatához készül, az Odafenn pedig hamarosan új változatban lesz hallható illetve látható, a rendhagyó remix Bacsa Gyula műve. Igyekezni fogok nagyon sokat koncertezni a lemezanyaggal. Szeretném, ha minél több emberhez jutna el a zeném. Csak így adathat meg számukra a lehetőség, hogy eldöntsék, megszeretik-e vagy sem. Természetesen az lenne az igazi, ha tetszene nekik, de első lépésben nekem most az a legfontosabb, hogy egyáltalán meghallgassák a dalaimat.

Maróthy György