Végtelen éj Egy érintés Egy más világ A gyermekkor vége Adásszünet Szépségek és hazugságok Ennyi volt Szélcsend (közjáték) A változás szele Fényár Hidd most el Ennyi volt (epilógus)

A körúton senki, csak te és én
Kora esti mámorból hazafelé
De csak félútig jutunk s a negyediken,
Rájössz, hogy az érzés nem idegen

A lány, a végtelen éj és a gyönyörű álom
Véget ért de újra megtalálom

Lehetett volna egy lányregény,
Komikusok táncának éjjelén
Szeméből különös fény ragyogott rám,
S már fogtam is az akkordot a zongorán

A lány, a végtelen éj és a gyönyörű álom
Véget ért de újra megtalálom

A lány, a végtelen éj és a gyönyörű álom
Véget ért, ettől a falra mászom

Ha ez a mennyország, egy szerencsés vándor vagyok csupán
Majd, ha itt hagyom, gondolj néha rám!

A lány, a végtelen éj és a gyönyörű álom
Véget ért de újra megtalálom

Különös hajnal, fura alakok
Álmosan pislogtak az ablakok
Mi már túl voltunk mindenen de mégsem fájt
Hisz agyunk és szívünk egyre járt

Megóvtuk egymást a szerelemtől
Vihartól, bánattól, mindentől
Szeméből különös fény ragyogott rám,
S ez lett az egyetlen éjszakánk

A lány, a végtelen éj és a gyönyörű álom
Véget ért de újra megtalálom

A lány, a végtelen éj és a gyönyörű álom
Véget ért, ettől a falra mászom!

A lány, a végtelen éj és a gyönyörű álom

Gyönyörű hajnal. Remegő, fátyolszerű fény
Izgalmas játék. Amíg játszod, addig élsz
Szívem nagyot dobban, remélve rend lesz,
S nem lesz semmi baj, amíg látsz
De ugyanaz a káosz fogad, amivel búcsúzott az éj
Szólj már!

Egy érintés, és elborít a vágy. Tudd, hogy minden,
Tévedés egy édes fejmosás. Tudd, hogy minden fáj!

Habkönnyű, légüres tér. Körülvesz, megbénít a fény
Elnézést mindenért! Mérgezett lettem; ez nekem úgy fáj!
Hakniba küldtem életem,
A gázsit az angyalok sietve utalták
Sokan voltak ők, de tudd, ez mind unalmas báj
Szólj már!

Egy érintés, és elborít a vágy. Tudd, hogy minden,
Tévedés egy édes fejmosás. Tudd, hogy minden fáj!
Egy érintés, és elborít a vágy. Tudd, hogy minden,
Tévedés egy édes fejmosás. Tudd, hogy minden fáj!

Légszomjas, lélegezz hát mélyeket!
Szakítsd le gyorsan még a szerelmedet!
Légszomjas, lélegezz hát mélyeket,
Amíg el nem borít a félelem

Légszomjas, lélegezz hát mélyeket!
Szakítsd le gyorsan még a szerelmedet!
Légszomjas, lélegezz hát mélyeket,
Amíg el nem borít a félelem

S a lány, mint mindig,
Most is mélyen a szemembe néz

Egy érintés, és elborít a vágy. Tudd, hogy minden,
Tévedés egy édes fejmosás. Tudd, hogy minden fáj!
Egy érintés, és elborít a vágy. Tudd, hogy minden,
Tévedés egy édes fejmosás.

Te vagy a tiltott gyümölcs a fán

Képzeld, hogy néha nekem is fáj
Nem vagyok kőből, mégis annak látsz
Érzem és gondolom, hogy egyszer minden megtalál
A sorsra bízom életem, lássuk, az ég mit ád?!

...de néha...
Kellene egy más világ
Akarok egy szigetet vagy bármi mást
Kellene egy más világ,
Ahol élni jó

Csak ne legyen késő, most még ég a láng
A remény szól s én érzem, újra indul a tánc
A cipőm elkopott de én még érzem a ritmusát
Újra meg újra szól a hang, ne arra figyelj, ami bánt!

Kellene egy más világ
Akarok egy szigetet vagy bármi mást
Kellene egy más világ,
Ahol élni jó

Ne gondold, hogy amit látsz,
Mindig ugyanaz mint a valóság
Élni akarok és tenni azt,
Ami vár még rám

És ha valami számít, az nem az okoskodás
Nem érdekel, ha bárki velem vitába száll
Szitkokat, átkokat szórni oly könnyű mutatvány
De tenni is valamit, az ennyire nehéz kiváltság?

Kellene egy más világ
Akarok egy szigetet vagy bármi mást
Kellene egy más világ,
Ahol élni jó

Ne gondold, hogy amit látsz,
Mindig ugyanaz mint a valóság
Élni akarok és tenni azt,
Ami vár még rám

Emelkedünk a földszintről, ne félj
Ez a kezdet, és még véletlenül sem a vég
A hálám végtelen de attól nem kell a segítség,
Akinek a múlt a fontos, fél a zajtól,
S kinek szemeinek fojtó csendje magába zár

Szállj fel, akkor is, ha nem akarsz! Szállj!
Szállj fel, akkor is, ha nem akarsz! Szállj!
Szállj fel, akkor is, ha nem akarsz! Szállj!
Mert a gyermekkornak vége

A negyediken már omlik a vakolat,
Ébred az éj, test a test alatt száll, míg elporlad a vágy
A szabály az, hogy megszűnt a szabály
Szeretetből gyűlöl a világ
Léptek zajára ébredek, indul a lift, beszállt az egész ház

Szállj fel, akkor is, ha nem akarsz! Szállj!
Szállj fel, akkor is, ha nem akarsz! Szállj!
Szállj fel, akkor is, ha nem akarsz! Szállj!
Mert a gyermekkornak vége

A hatodikon élt egy sötét látomás,
Nekünk az lett az utolsó állomás
Én átszálltam és nyomom a gombot,
Irány a kőkemény valóság

Szállj fel, akkor is, ha nem akarsz! Szállj!
Szállj fel, akkor is, ha nem akarsz! Szállj!
Szállj fel, akkor is, ha nem akarsz! Szállj!
Mert a gyermekkornak vége

Ugye, milyen jó, hogy vagyunk egy páran?!
Ugye, milyen jó, hogy vagyunk egy páran?!
Ugye, milyen jó, hogy vagyunk egy páran?!
Mert a gyermekkornak vége

Hopp! Adás van rögtön, azt hiszem
Indulok, nem kell semmi sem
Megmondom azt, mi szétfeszít
Oly mindegy már

Kis drága, fénylő csillagom
Mondj mást de ne azt, hogy akarom!
Vezess engem járatlan utakon,
Ezen az éjen át!

Azt akarom, érezz mást
Öldöklő szikrát hánysz
Itt vagyok, ezért jöttem
Hihetetlen de mégis eltaszít

És közben verni kezd a szív
Az átok újra visszahív,
Foglaltat jelez a kagylóm
A csillag apró fényt ad át

Miért nem jössz felém?
Mondd, ha tőlem félsz!
Várj, míg elmondom az én mesém!

Tudd meg, hogy féltelek!
Hallom, hogy kérdezed,
De miért nem hallod meg az én mesém?

Nézd! Te vagy, aki angyalt játszhatsz,
Benned van a Mennyország
A nyál a számban összefut,
S rögtön porban a méltóság

Mutasd, hogy nem félsz semmitől
Tedd meg, legyél bátor!
Az álom lassan véget ér
Tovasuhan az éjen át

Miért nem jössz felém?
Mondd, ha tőlem félsz!
Várj, míg elmondom az én mesém!

Tudd meg, hogy féltelek
Hallom, hogy kérdezed,
De miért nem hallod meg az én mesém?

Hopp! Adás van rögtön, azt hiszem
Indulok, nem kell semmi sem
Megmondtam azt, mi szétfeszít
Oly mindegy már

Kis drága, fénylő csillagom
Mondj bármit, akár, hogy akarom!
Vezess engem járatlan utakon,
Ezen az éjen át!

Miért nem jössz felém?
Mondd, ha tőlem félsz!
Várj, míg elmondom az én mesém!

Tudd meg, hogy szeretlek
Hallom, hogy kérdezed,
De miért nem hallod meg az én mesém?

Jó, hát mondd tovább!
Úgysem hiszem el egyetlen szavát sem
Örökös kín, kínzó vágy
Ugye, te érted?!

Hé! Én azt imádom,
Amit a legkevésbé sem szabadna
Mindent, ami jó s mindent, ami rossz
Nekem ez így jó?

Igen, te megrémítesz, megihletsz és összedarálsz
Most, hogy itt vagy előttem,
Lélegzetvisszafojtva vársz

És egy idegen rabot látsz
Akitől féltél, megtalált
Az ördög előbújt
És te még mindig csak ott állsz

A szépség szobraként
Tudod, hogy hathatsz rám,
De a lelkem odébbáll mert hazug a kép,
És hazug a lány

Hé! Valami bánt
Felszínre tört egy régi vágy
Olvad a szív, gyengül a láb
Szomjazom a bosszút

Ez volt a hét, ez volt az év
Kibírhatatlan szenvedély
De ezen az éjjelen, éjfél után,
Szépnek álmodja magát a világ

Igen, te megrémítesz, megihletsz és összedarálsz
Most, hogy itt vagy előttem,
Lélegzetvisszafojtva vársz

És egy idegen rabot látsz
Akitől féltél, megtalált
Az ördög előbújt,
És te még mindig csak ott állsz

A szépség szobraként
Tudod, hogy hathatsz rám,
De a lelkem odébb áll mert hazug a kép
És hazug a lány

Te csak vársz és egy idegen rabot látsz
Akitől féltél, megtalált
Az ördög előbújt mert hazug a kép,
És hazug a lány

Kibírhatatlan vágyat érzek
Szívemben tüskék, vétkezni félek
Tudom, mégis idegesít,
Az egész egy agyrém!

Ez volt a hét, ez volt az élet
Nincs több taps, csak izzó lényed,
Homályos ködbe burkolózva
Fortyogva nézlek, téged

Igen, te megrémítesz, megihletsz és összedarálsz
Most, hogy itt vagy előttem,
Lélegzetvisszafojtva vársz

És egy idegen rabot látsz
Akitől féltél, megtalált
Az ördög előbújt,
És te még mindig csak ott állsz

A szépség szobraként
Tudod, hogy hathatsz rám,
De a lelkem odébbáll mert hazug a kép,
És hazug a lány

Vihar után tisztul az őszi ég
Kicsit könnyebb lett a múlt
Kimondhatom most végre,
Hát, ennyi volt

A tűz kihúnyt végleg,
Csak az emlék súlya húz
Csendes éjszakák;
A menedék: a sors, hogy éljek

Egy álom szertefoszlik,
De az idő nagyobb úr

Ennyi volt
Még fáj, de ennyi volt

Nem felelsz,
Csak a tested válaszol
Értelmet ne keress,
Az nincs, és nem is volt

Illatos hajnal sző,
Egy újabb látomást
Nincs vég, s nincs kezdet,
Míg a világ meg nem áll

Ennyi volt
Még fáj, de ennyi volt

A vágy tündöklő tengerén,
Elveszni látszom,
én..

Instrumentális

Ha a szerelem játék,
Hol van az a lány,
Aki játszótárs lehet még,
Ezen a palettán?

Sosem láttalak még téged?
Állj ide, ha mersz!
Az élet könnyen felzabál
De ha bátor vagy, nyersz

Minden nappal közelebb kerül a Hold
Aki azt állítja nem, az ott se volt

Jégboros éjszakák után,
Mi más jöhetne még
Az agyunkban megmozdul valami
Vár ránk az ég

De te sem repülhetsz örökkön-örökké
Kell az, hogy lásd,
Minden ember esendőbb lesz
Soha ne várj csodát!

Minden nappal közelebb kerül a Hold
Aki azt állítja nem, az ott se volt

A kör bezárult, a tér kitágult
A változás szele fúj
Színtelen, unalmas éjszakák után,
A változás szele fúj
Nézz körül és rögtön megérted, hogy
A változás szele az úr
Az örök úr

A szélcsend nem olyan jó
A szélcsend nem olyan jó mint mondják
A szélcsend nem olyan jó most nekem

Minden nappal közelebb kerül a Hold
Aki azt állítja nem, az ott se volt

A kör bezárult, a tér kitágult
A változás szele fúj
Színtelen, unalmas éjszakák után,
A változás szele fúj
Nézz körül és rögtön megérted, hogy
A változás szele az úr
Az örökös úr.

Kérem szépen, ez egy jeladó
Jelentem, nem vagyok idevaló
De ha már itt születtem,
Itt is halok meg én
Szívem oda repít, ahol mindig égnek,

Ó, azok a fényekkel teli szobák
Azt mondom neked, gyere hát velem!

Igen, én azt csinálom, amit nem te akarsz
De az álmaidban nagy vihart kavarsz
És, ha felébredsz,
Nem néz más csak az ablakod,
Amin át fentről nevetnek az angyalok

Ó, azok a fényekkel teli szobák
Azt mondom neked, gyere hát velem!

Nos, itt vagyok, és jó lenne tudni,
Hogy valaki rám figyel
Vártam eleget de rájöttem,
Hogy valamit tenni kell
Ilyen ez a lét, mindenki ragyog
S fogalmad sincsen, hogy miért nem te kapod,

Ó, azt a fényekkel teli szobát
Azt mondom gyere, gyere hát velem!

Hidd most el, hogy túléltél
Tudnod kell, hogy felnőttél
Hidd most el és gondold át,
Amikor ránézel, egy angyalt látsz

Kilátástalan életedet nem érti senki más
Nem látják, hogy te már látod szemében a folytatást
De elég egy mondat az ördögödtől s hiába minden szó
Minden mosoly, minden jó szándék a szemétbe hullva,
Porlad szét

Hidd most el, hogy túléltél
Tudnod kell, hogy felnőttél
Hidd most el és gondold át
Hinned kell, türelem, várj!

Az Ennyi volt már nem érvényes, becsaptad önmagad
Én köszönlek téged a égnek, most már örökre itt maradsz
A sorok közt olvasva érted meg igazán a szív szavát
És száraz szemmel sírod magad álomba,
Azon az éjszakán

Hidd most el, hogy túléltél
Tudnod kell, hogy felnőttél
Hidd most el és gondold át
Hinned kell, türelem, várj!

Hidd most el, hogy túléltél
Tudnod kell, hogy felnőttél
Hidd most el és gondold át,
Amikor ránézel, egy gyönyörű angyalt látsz

...aki érted ég
Ha kell, százezer évig érted él,
S ha már nem leszel,
Hát én sem hajtom tovább,
Az élet óriáskerekét